2013. február 9.-én az Országos Magyar Méhészeti Egyesület Zsámbék Környéki Szervezetének szíves meghívására hallgattuk meg Gajdos Máté méhész beszámolóját az Új-Zélandi nagyüzemi méhészkedésről.
Máté két turnusban 15 hónapot töltött tőlünk 17.000 km-re a Föld átellenes oldalán, Új Zéland északi szigetén Kerikeri kisvárosban. Ez az Új-Zélandi szigetek melegebb fekvésű, északi vidéke, a hőmérséklet többnyire télen se csökken a higanyszál 0 foka alá. Óceáni éghajlatú, szeles vidék. Az angol gyarmatosítók leszármazottai és maori őslakosok által ugyan lakott, de igencsak ritkán. Elképzelhetjük, hogy a nehezen átlátható, sziklás, cserjés, folyókkal sűrűn tarkított vidék a párban dolgozó méhészekre nézve nem teljesen veszélytelen. Egy baleset, vagy auto elakadás, durr defekt után reménytelen lenne segítségre várni, mobil térerő többnyire nincs, mentőt hívni csak a ritkán elfekvő farmok vezetékes telefonjáról lehetne. Mivel a kis, többnyire 10-15 de maximum 25 családos méhesek olykor 100-150- km-s távolságra is lehetnek a bázistól nagyon alapos tervező munkát igényel a napi elindulás. Pontosan tudniuk kell, hogy aznap hol és milyen munkát fognak végezni, mire lesz szükségük, a várható mennyiségeket is ismerniük kell. Figyelni kell az üzemanyagra, a személyes ellátmányra és be kell tervezni azt is ha elakadás, baj történik. Ezért némileg kárpótol ugyan a vidék csodálatosan szép, érintetlen látványa, a kellemes óceáni levegő és a viszonylag önálló munkavégzés.
Azért mondom, hogy csak viszonylag mert Máté beszámolója alapján nagyon nagy terhelésnek voltak kitéve, esélyük sem lett volna lustálkodni, a tájban gyönyörködni, nagyon nagy volt a hajtás. A 15 hónap igen ritka pillanatai közé tartozott egy kényelmes, nyugodt ebéd, vagy egy egész szabadnap.
Új-Zélandon nagyon régóta méhészkednek de igazán felkapott az utóbbi két évtizedben lett mikor is kimutatták, hogy az Új-Zélandi méhek fő nektárforrásának számító Manuka (Kunzea ericoides) antiszeptikus (ők ezt aktivitásnak hívják) hatással bír. Kísérletek sora kezdte bizonyítani, hogy a Manuka méz jó a belső szervekre, a bőrbetegségek kezelésére és általában bármilye betegség gyógyításához felhasználható. . Hatalmas hírverést csaptak körülötte és a dolog odáig fajult, hogy a boltok polcain lévő kiszerelt mézekre adagolási mennyiséget írnak mint a gyógyszerre ( pl. hány kiskanállal kell bevenni belőle naponta felnőtteknek és gyermekeknek). Számunkra kissé megmosolyogtató ez a fajta naivitás de a jókedvünk csak addig tart amíg megtudjuk, hogy ennek a méznek a hordós, kilónkénti felvásárlási ára 2.300,- Ft-nál kezdődik. És most kapaszkodj az asztallapba, ez az ár 15.000,- Ft-ig is felmehet, a méz tisztaságától és a benne lévő aktív anyagok mennyiségétől függően. Kedves olvasó! Mennyiért vettél legutóbb finom édes akácmézet? Ráadásul Máté szerint a Manuka méznek még az íze sem olyan jó.
Az általuk termelt méz többnyire igen magas áron Nyugat Európai országokba, Izraelbe, az USA-ba és Kínába exportált kozmetikai és pipere szerek, gyógyhatású készítmények alapanyagaként végezte. Ez a magas felvásárlási ár aztán a földtulajdonosokat is lázba hozta és míg a déli szigeteken a gyümölcs termesztők fizetnek a megporzásért, addig az északi oldalon egy jó minőségű Manuka cserjés terület ( ők blokkoknak hívják) éves bérleti díja 50 család lerakásáért több száz ezer forint is lehet ( volt olyan eset, amikor nem kevesebb mint 1.000.000,- Ft volt a bérleti díj)!
Ezek a számok már egyáltalán nem viccesek. Új-Zélandon egyébként kb. 3.200 méhész dolgozik többnyire alkalmazottként nagyobb méhészeti vállalkozásoknak 400.000 családdal. Ebből a 8-10 hónapos méhészeti szezon alatt kb. 6.000 tonna mézet tudnak exportra juttatni. Ezek a számok évről-évre nőnek.
Maga a Manuka egy korai virágzású cserje. Épp ezért a főhordás már az év elején megtörténik ami azért nem baj mert az enyhe hőmérséklet hatására az anya sokszor télen is petézhet. A Manuka 5-6 hetes virágzása alatt nagyon intenzív a hordás, ilyenkor a rajzásgátlás a legfontosabb feladata a méhésznek. Másodhordásként anem antiszeptikus Kanuka mézet gyűjtögetik a bogarak, az év hátralévő részében pedig az egyszerűen Bush-honey-nak titulált vegyesvirág mézet.
A Manuka méz másik érdekessége az aktivitáson felül, hogy nehéz kipörgetni mivel gyorsan kocsonyásodik. Pergetés előtt megtisztogatják a fiókokat és a léputcákat a szennyeződéstől (döglött , a viaszba, mézbe ragadt méhektől) majd két napig 35 Celsius fokos hőmérsékleten melegítik egy tároló helyiségben. Ezután fedelezik majd egy sok kicsi hurkapálcika szerű műanyag tüskéket tartó eszközzel megszurkálják (ezt a gépet lazítónak nevezik) és utána megy az igen nagy sebességű pergetőbe. El lehet képzelni, hogy a sejteket ez a technológia menyire tönkreteszi, pergetés után gyakorlatilag használhatatlanok a műlépek. Épp ezért műanyag műlépekkel dolgoznak.
Az Új-Zélandi méhészeti cégekre jellemző, hogy nem túl kreatívak. Ellopkodják egymástól az ötleteket és ritkán kísérleteznek. Ez a magyar mentalitással annyira ellentétes hozzáállás, hogy megint csak okot adhatna a mosolygásra de Máté ismét arcunkra fagyasztotta a vigyort. Elmesélte ennek következményeit is. Mivel az összes cég ugyan azokkal az eszközökkel, gépekkel, technológiával dolgozik így a piacnak egyféle termék kell. Ezért az eszközszállítók egyfélét termelnek és emiatt nagyon olcsók tudnak lenni. De az Új-Zélandiak tovább mennek, összefogva hatalmas tételekben vásárolnak és így fillérekért veszik az eszközeiket. A legjelentősebb kiadásuk így a bérleti díj és az üzemanyag. Érdekesség még, hogy a kaptárak színe jellemző egy-egy cégre, így a méhészek messziről megismerik a sajátjukat de azt is tudják ki van a szomszédban.
A nagyüzemi méhészeti technológia céljaiban nincs helye a méhek szeretetének csak a maximális hatékonyságnak. Itt sem volt ez másként, a munkálatok alatt tucat szám kenődtek a méhecskék, sokszor füstöt sem volt idő használni annyi volt a tennivaló. A munkáltatót pedig nem érdekli 100 méhecske pusztulása de ha elmaradtak egy méhes kezelésével akkor jött a letolás. Ezt a hatékonyságot segíti a kis méhészetekben kialakított 4 kaptáras elrendezés. A kaptárakat a mellettük levőhöz képest 90 fokkal elfordítva rakják le így minden családdal úgy tudnak dolgozni, hogy a kaptár hosszanti oldalához állnak. Ezáltal az ember hátát is kevesebb terhelés éri. Napi 100 család olykor 30 kilós fiókjainak emelgetésekor ez is komoly segítség.
Máté 4 órás előadása egy percig sem telt unalmasan. Érdekes volt közvetlen stílusában személyes tapasztalatait hallgatni, még ha olykor nem túl vidám dolgokról beszélt is. Köszönjük a színes, színvonalas előadást és a Zsámbéki méhészek alapos szervező munkáját.
Gajdos Máté Új-Zélandi méhészkedése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése