Véleményünk szerint a tanulmány ismét bizonyíték arra, hogy a bio beltartalmi értékei jobbak a konvencionálisnál. Szerintünk ugyanis táplálkozási szempontból értékesebb a fehérje és a szárazanyag tartalom mint a keményítő.
DE AMTC Nyíregyházi Kutató Központ
A tanulmány néhány zöldbab fajta termésének, illetve beltartalmának eredményeit mutatja be bio- és konvencionális termesztés esetén.
A mezőgazdaság egyik alapvető feladata az élelem biztosítása az emberek számára, de nem mindegy, hogy milyen módon és milyen áldozatokkal tesszük azt. Biotermesztéssel a környezetet védjük – benne az embert is.
Az egyik kísérletben 9 sárgahüvelyű zöldbab fajtával állítottunk be fajta-összehasonlító vizsgálatot bio- és konvencionális területen. Vizsgált fajták: Carson, Cherokee, Debreceni sárga, Goldmine, Héliosz, Minidor, Sonesta, Sundance és Unidor. Vizsgált paraméterek: kelésidő, tőszám, virágzás időpontja, növénymagasság és a folyamatos zöldszedés, ezen belül a szabványos, szabványon kívüli és a beteg kategóriák súlyának mérése. A kiértékelést SPSS programcsomaggal és Excell programmal végeztem.
A kelés egyidőben történt, de a virágzásban és a zöldhüvely kifejlődésében a bioterület növényei 5 nappal előzték a konvencionális területen termőket.
Bioterületen a növények jobban fejlődtek, egyöntetűbb volt a kelés, növekedés és a tőszám kiegyenlítettebb volt. Növénymagasságban nem volt szignifikáns különbség a két terület között.
A vizsgált legtöbb fajtának bioterületen jobb az összes termésmennyisége, mint konvencionális területen. Az eltérés fajtafüggő. A legjobb termést a Sonesta és a Debreceni sárga adta mindkét területen. Konvencionális termesztésben bővíthető a választék az Unidor és a Sundance fajtákkal. Bioterületen a Minidor és a Carson követi a két első fajtát.
Hektáronkénti szabványos termés esetén mindkét területen a Sonesta, Debreceni sárga és az Unidor teremte a legtöbbet, bioterületen a betegségekkel kevésbé fertőzött Carson nyújtott jó eredményt.
Beltartalmi vizsgálatnál a mért paraméterek: szárazanyag-, keményítő-, nyersrost- és nyersfehérje tartalom, valamint az aminósav sor.
Az aszparagin vagy a glutaminsav %-os aránya volt a legnagyobb, azt követte a szerin vagy a hisztidin. Legnagyobb eltérést az aszparagin mutatta konvencionális és biotermesztés között.
Szárazanyag-, keményítő-, nyersrost- és nyersfehérje tartalomban szignifikáns különbség kimutatható egyes fajták között adott termesztési módban, illetve adott fajtánál bio- és konvencionális termesztés között.
A keményítő és a szárazanyag -, nyersrost- és nyersfehérje között erős, negatív irányú kapcsolat van, amely biogazdálkodásnál erősebb.
A Budai piaci és a Minidor fajtáknál, valamint a BU-16 fajtajelöltnél a bioterületen mért magasabb keményítő tartalmat alacsonyabb szárazanyag, nyersrost és nyersfehérje tartalom követi. A Sonesta fajta esetében a szárazanyag tartalom közel azonos a két területen, de a fehérje tartalom 10%-kal nagyobb a bioterületen, mint a konvencionálison, keményítőtartalma azonban 6%-kal kisebb. A Paridor közel azonos keményítőtartalma mellett a bioterület termése magasabb szárazanyag és nyersfehérje tartalommal rendelkezik.
Néhány zöldbabfajta teljesítménye bio és konvencionális termesztés esetén a Nyíregyházi Kutató Központban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése