Minden kedves olvasónknak szebb, jobb, sikeresebb új esztendőt kívánunk. Reméljük mind többen veszik észre és értik meg a bioélelmiszerekben rejlő értékeket a 2013-as évben.
Köszönjük olvasóinknak az észrevételeket, tanácsokat, ötleteket, köszönjük a Havas-tanya első évét. Továbbra is számítunk rátok. Minden jót nektek!
Biozöldségeskert: Decemberben pihen a föld. A felső néhány centiméter megkeményedik, összehúzódik mint az emberi bőr a hidegben. Ne zaklassuk téli alvásában. Élvezzük az elmúlt idény betárolt bioterményeit és miközben hallgatjuk a hóesést tervezgessük a jövő évet. Azért a télre kint hagyott zöldségeinket (pl. biobimbóskel) védjük meg a nyuszik és a többi éhes rágcsáló ellen. Erre alkalmas lehet pl. a drótból készült csirkeháló.
A zöldségtárolót rendszeresen ellenőrizzük, időnként szellőztessük és fogyasszuk bő étvággyal egészséges biozöldségeinket. Olvassátok el a biozöldség és biogyümölcs téli tárolása c. cikkünket.
A téli hónapok remek lehetőséget nyújtanak a csíráztatásra. Kísérletezzük, keressük meg kedvenceinket és fogyasszuk bőven a finom biocsírákat.
Biogyümölcsös: Ha van fügénk, annak vesszőit kössük össze, és szalmával, zsákvászonnal, fóliával takarjuk be. Vágjuk le a tavaszi oltásra kiszemelt ágakat. Aki erdő közelében lakik számíthat a szarvasok látogatására. Szarvas ellen nincs kerítés és az agancsukkal iszonyúan elcsúfíthatják biogyümölcsfáink törzsét. Ha van a kertben kutya akkor a problémát meg is oldottuk, ennek hiányában a riasztás lehet az egyetlen megoldás.
Üvegház: A létesítmény minden részét tisztítsuk meg, fertőtlenítsük. Ha szőlőt is nevelünk benne, azt fektessük a talajra.
Az AMAP (Associations pour le Maintien d’une Agriculture Paysanne – francia mozaik szó, jelentése: Szövetség a Paraszti Mezőgazdálkodás Fennmaradásáért). Az AMAP ötlete 2001-ben született meg Daniel és Denise Vuillon fejében akik egy amerikai farm értékesítési mintáját követve, klasszikus CSA alapok mentén alkották meg saját rendszerüket. Olyan jól sikerült, hogy mára csak Franciaországban több mint 2000 AMAP rendszert tartanak számon, magyarországi képviselőjük például az Évkerék tanya.
Az AMAP rendszerrendszer azon közösségi elven alapszik, hogy a fogyasztókat és a kistermelőket közvetlenül összekapcsolja. Ezáltal szinte lenullázza a közvetítési költséget és persze a kereskedők hasznát. A vásárlónak rentábilis áron biztosít friss- és szezonális változatosságot kínáló-, egészséges- bioterményeket. Az AMAP rendszer egyik lényegi eleme, hogy a biotermesztés bár nem kötelező (viszont erősen ajánlott, majdhogynem elvárt) de műtrágya pl. egyáltalán nem használható a gazdaságban.
A fogyasztók elkötelezik magukat egy környékbeli kisgazdálkodó mellett egy évre (esetenként rövidebb időszakra 3-6-9 hónapra), hogy ez alatt az idő alatt, a gazda által termelt terményeket (ez gazdaságtól függően lehet pl.: biogyümölcs, biozöldség, biotojás, biokenyér vagy biosajt) és az ebből egységesen, heti rendszereseggél összeállított dobozokat egy előfinanszírozásos rendszerben vásárolják meg tőle. Vagyis a gazda előre megkapja a termeléshez szükséges pénzügyi forrásokat! Cserébe a gazdálkodó elkötelezi magát, hogy biozöldségeket vagy egyéb bioterményeket termel legjobb tudása, képességei szerint és azokat rendszeresen elvisz egy elosztópontra vagy megbeszélt időben a gazdaságában adja át. A rendszer fontos eleme a közös kockázat. Tehát a fogyasztó az adott termelési évnek megfelelően bizonyos bioterményekből kevesebbet, bizonyos bioterményekből többet fog kapni a tervezettnél.
Egy független és stabil AMAP rendszerben, már nem kényszerül a gazdálkodó egyéb értékesítési módokra (piac, nagyfeldolgozók, külföldi értékesítés stb.) mivel a gazdaságban megtermelt zöldségek egészét szétosztják a dobozrendszer vásárlói között. Ez a gazdának nyugalmat és magabiztosságot jelent hisz bioterményeinek biztos piaca, neki biztos megélhetése van. Ez a nyugalom megfelelő szakmai ismeretekkel és gyakorlattal párosulva garantálja, hogy az adott termesztési évből ki fogja tudni hozni a maximumot. Belátható, hogy ha a kisgazdaság egyik tagjának nem kell a piacon ácsorognia heti 2-3 napot akkor az így megspórolt időt a termelés magasabb színvonalra emelésével tudja tölteni. Nem kell versenyeznie, hogy a primőr árút ő szállítsa legelőbb piacra, viszont akkor takaríthatja be bioterményeit amikor azok beltartalmi értéke a legjobb és így vásárlói automatikusan a legjobb bio minőségű nyersanyaghoz jutnak. Mivel a gazda valamennyi terményét az AMAP közösség tagjai között osztja szét így a jól sikerült bioterményekből időről időre sokkal több kerül majd a dobozba mint amennyit ugyan azon az áron a biopiacon vásárolni tudott volna a vevő. A biztos bevételek miatt a gazda nem kényszerül folyamatos bővítésre, újabb piacok meghódítására. A Francia minta szerint kb. 180 doboz az ideális mennyiség egy AMAP gazdaságnak. Ezt 4 tagú családokra számolják, tehát egy ideális, Francia AMAP gazdaság hetente kb. 700 embert lát el friss terményekkel.
Az AMAP gazdaságok a CSA-hoz hasonlóan nyitottak. Vagyis bárki bármikor megtekintheti a gazdaság működését, ellenőrizheti a vegyszermentességet, gondosságot, szakértelmet. Mivel ezek az értékesítési rendszerek nagyfokú nyitottságot követelnek a biotermelőktől ezért jó eséllyel sor kerülhet ilyenkor jó ízű beszélgetésekre egy pohár finom biobor vagy biosajt társaságában. Mivel ennek a rendszernek a megértése, befogadása nyitott személyiséget igényel ezért kis túlzással a rendszer maga garancia arra, hogy mind a fogyasztó mind a biotermelő nyitott, jó fej egyéniség lesz és ebből igazán tartalmas, hosszú távú kapcsolatok születhetnek. Lehetőség van pl. közösen betakarítani a terményt ami egy kisgyermekes városi családnak nem mindennapi élmény.
Egy kedves barátom Dezsény Zoltán hívta fel a figyelmem Nagy Zoltán cikkére ami a MezőHír-ben jelent meg majdnem hét évvel ezelőtt. A biogazdálkodás és a biotermelők akkori problémáiról fest átfogó képet. Azért teszem közzé ezt a cikket mert számomra jól érzékelteti a bioterményekkel kapcsolatos legnehezebb problémát, az értékesítést. Szerintünk a termelői piacok és a CSA vagy AMAP jellegű közvetlen értékesítés lehet erre hosszútávú és fenntartható megoldás. Persze a külföldi értékesítés is egy lehetőség a magyar bio élelmiszerek jó hírneve miatt de hisszük, hogy a hazai föld hazai terménye itt kell, hogy korrekt áron értékesítésre kerülhessen és a magyar emberek asztalára kerüljön.
A konvencionális termények piaca a 2004. évi, Európa-szerte tapasztalható magas termésátlagok következtében összeomlott.
Magyarország ennek a kedvezőtlen folyamatnak még inkább szenvedő alanyává vált. Sajnálatos módon érintette ez a biogazdálkodók tevékenységét is, akik már az ezt megelőző években is csalódottan tapasztalták a termékeik iránt megnyilvánuló mérsékelt érdeklődést. Most még hangosabban panaszkodnak, mert tehetetlenül és kiszolgáltatottan állnak terményeikkel piac, érdeklődés és fizetőképes kereslet hiányában. Hovatovább, a konvencionális terménypiacon sem terem számukra babér, mert ott sincs kereslet.
A biotermékekkel kapcsolatban emlegetett előny persze továbbra is helytálló, hiszen legfőbb jellemzőjük, hogy a szokványos módon előállított termékekkel nem kompenzálhatók. Ez támasztaná alá a most éppen megdőlni látszó elméletet, miszerint az EU-ban tapasztalható túltermelési jelenségek – kenyérgabona, kukorica és egyéb ipari növények – ellenére a biotermékek korlátlanul értékesíthetők. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy a magyar termelőknél ellenőrzött és tanúsított biotermékek 90%-a a „régi” EU tagországok és Svájc piacain találnak vevőre. Igényes piacokról van tehát szó, ahol minden tekintetben helyt kell állniuk a magyar biotermékeknek. Piackutatási adatok szerint 3-4-szeres keresleti piac van – szemben a konvencionális gazdálkodás termékeivel -, amiből az következne, hogy a biotermékek iránt érdeklődő vevők keresik az eladókat, nem pedig fordítva. Ha ez valóban így lenne, akkor ez nagyobb előnynek számítana, mint az értékesítési felár, amit 30-35%-kal jeleznek magasabbra a konvencionális előállítású termékek árainál. Ez a tapasztalati szám a nehezebben előállítható biotermékeknél – mint pl. a zöldség, gyümölcs, szőlő vagy a nem deszikkálható napraforgó és repce – elérhetné akár a 100%-ot is. Egyelőre azonban a magyar termelők ebből az igencsak csábítónak tűnő számháborúból, sajnos, kimaradnak.
A biotermelést szigorúan ellenőrző szervek mindenekelőtt ellátják a tagjaikat az alap-feltételrendszerrel, amely tartalmazza a jogszabályokat és az ellenőrző szervezet jogszabályi értelmezését. Megkapják továbbá azokat az előírásokat, amelyeket a szabályozás az ellenőrző szerv hatáskörébe utalt. Az eljárási rend évente megújul, emiatt ezt újra és újra kiadják a termelőknek. Adatközlési lapokat kell kitölteni és visszaküldeni. Megkapják a regisztrált biogazdák a pozitív listát, ami tartalmazza azokat a növényvédő szereket, tápanyagokat, amelyeket szabadon alkalmazhatnak a rendszerben. Rendelkezésükre bocsátják a „szankció katalógust” is, vagyis az eltérések értékelő listáját, amelyből a termelő pontosan tudhatja az elkövetett hiba mértékét és az azt követő szankció nagyságát. Így objektív az ellenőrzés rendszere, hiszen ugyanaz a hiba az egész ország területén azonos szankciót von maga után.
Az ökológiai gazdálkodás végterméke akkor viselheti az öko-, bio- vagy organikus jelölést, és akkor tekinthető ökológiai terméknek, ha a jogszabály betartásával állították elő. Ez a lényeges rendezőelv, a többi rendelkezés már csak arra nézve kötelező, aki az ökológiai termelési folyamat során jogszabályba ütközik.
Az ellenőrzés és tanúsítás rendszerében nagyon fontos a termékszavatosság. Az ellenőrzés rendszere nem fociszabályokra épül, ahol a kézzel ütött vagy lesgól is érvényes, ha a bíró megítéli. A biotermesztésben a termelő vállalta, hogy betartja az előírásokat, tehát a felelőssége mindvégig fennáll, és nem tehermentesíthető, ha a termék megbukik valamelyik analízisen. A rendszerben nincs tolerancia, vagyis ha egy vagon búzában csak egy marék is a nem bio előállítású, akkor az a tétel nem tanúsítható biotermék. A biogazda földjétől a fogyasztó asztaláig tartó hosszú úton a terméknek minden próbát ki kell állnia az ellenőrzési rendszeren keresztül. A hamisítás, ill. a feltételrendszer figyelmen kívül hagyása esetén ugyanazon az ellenőrzési rendszeren és értékesítési láncon keresztül kell a fogyasztóig bezárólag leállítani a forgalmazást, amelyen odáig eljutott. Következésképpen el kell távolítani a jelölést a termékről. Érdemesebb tehát egy-egy kórokozó vagy kártevő elleni sikertelen beavatkozás esetén kivenni a területet a biotermesztésből szankciók nélkül, mint felvállalni pl. az illegális szerhasználatot. A következmények ugyanis az anyagi szavatossági károk tekintetében beláthatatlanul nagyok.
A magyar ellenőrzési rendszer a visszajelzések szerint a külföldi hozzáértők számára is megnyugtató. Minden kétséget kizáróan nagyon jó a magyar biogazdálkodók szakmai fegyelme is, amit a nemzetközi fórumokon kihangsúlyoznak. Akkor miért nem veszik a biotermékeket? – kérdez vissza a termelő.
Valószínűleg azért, mert az ellenőrzés magasan szervezett rendszere és a termelés gyakorlata egyelőre teljesen független a biotermék-kereskedelemtől, a felvevőpiac igényeitől és a termelés szervezésétől. Nem elég fennhangon hirdetni idehaza sem a biotermékek kedvező táplálkozás-élettani hatásait, a termékek mesés keresettségét. Inkább felelősen kézbe kellene venni a biotermék-előállítási vertikum egészét. Nem csak a termék ellenőrzését kellene végigkísérni a biztonság érdekében, hanem a termelő érdekeinek megfelelően a termelést is össze kellene hangolni a piaci igényekkel. Az esetleges, ötletszerű termelés – a konvencionális termékeknél is megfigyelhető – igen kedvezőtlen gyakorlatát ki kell váltani a biztonságot jelentő szerződéses termeltetéssel, ami a tényleges igényekhez igazodik.
Magyarországon az elmúlt évtizedben megfigyelhető volt, hogy a biogazdaságok foltszerűen terjeszkedtek. Gyakran egymástól kapnak kedvet a gazdálkodók, majd később egymáshoz küldték a potenciális vevőket, ha elfogyott a termékük. Következésképpen a termelő integrátorrá léphetett elő, és biotermelőket organizálhatott egy-egy térségben. A nyugati országrészben inkább a biotermékek feldolgozására specializálódott – konzervipar, hűtőipar, méz, bébiétel-gyártás – üzemek létesültek. Az ökológiai gazdálkodással foglalkozók száma jobbára az ország déli részén, elsősorban Békésben vált számottevővé, de Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is mind többen éltek a lehetőséggel az elmúlt időszakban. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében jellemzően inkább a szomszédos osztrák gazdák térnyerése volt meghatározó.
A biogazdálkodás irányába vélhetően azért mozdultak a gazdálkodók, mert a szokványos gazdálkodás feltételei kimerültek. Jelentős a tőkehiány, nem jut elegendő pénz az input anyagok, speciális nagy értékű gépek, stb. megvásárlására, vagy éppen a terhelt környezet nem volt már megfelelő valamilyen okból a termeléshez. Sokan rájöttek arra is, hogy területeik infrastrukturális és logisztikai szempontból nem integrálhatóak elég jól a konvencionális termelési környezetbe, ahol egyébként szintén komoly termelési/piaci gondok mutatkoznak.
Szövetkezetek esetében szociális meggondolásból is történt a biogazdálkodás felé váltás, oly módon, hogy alacsony AK-értékű, hasznosítatlan földekre kifizették a földjáradékot, majd bio szemlélettel kezdték művelni. A sikerek láttán később a jobb minőségű földeket is bevonták a termesztésbe, és elfogadtak egy teljesen új – a termelőt védő – „játékrendszert”, amely magas színvonalú ellenőrzési háttérrel biztosítja a garanciákat a termelés biztonságához. Az elmúlt két évben azonban a termékek értékesítése nagyon kedvezőtlenül alakult, elmaradtak a remélt árbevételek. Ez alaposan visszavetette a biotermelésbe vetett hitet. Igaz, a hagyományos termékek piacán sem termett babér, de a biotermék éppen azért volt vonzó, mert függetlennek kiáltották ki a dömpingjelenségektől.
Az ökológiai gazdálkodást természetesen mindig a konvencionálissal szokás összehasonlítani. Sokan tartottak attól, hogy lényegesen nagyobbak a termelés költségei, és ez nagyobb terheket ró a biogazdálkodóra. Ez azonban nem így van, pontosabban, minden viszonyítás kérdése. Kétségtelen, hogy a műveletek száma miatt a gépüzem és a kézimunka mennyisége több pénzt emészt fel, viszont a kemikáliák többletköltségei elmaradnak. A tápanyagpótlás egy részét – nitrogéngyűjtő növények termelésével – vetésváltással meg lehet oldani. A felár viszont, ami a biotermék árában jelentkezik, mindenképpen kifejezi az alapos és mennyiségileg jelentősebb munka értékét. Négy-öt évvel ezelőtt az ökológiai gazdálkodással foglalkozók körében jelentős anyagi és tárgyi gyarapodás volt megfigyelhető. Gépeket, szállítóeszközöket vásároltak, tárolókat építettek, ami a jövőbe és a gazdálkodásba vetett hitet tükrözte. Ma, uniós tagként ugyanezt nem lehet elmondani, hiszen a termelés lendülete alábbhagyott, a piac megtorpant, az árbevételek elmaradtak, a termény sok helyen értéktelenül hever a magtárakban, és még konvencionális termékként sem értékesíthető.
A korábbi évekhez viszonyítva abban változatlan a helyzet, hogy a biotermékek nagyobbik hányada – ez az arány ugyan abszolút számokban mérve, a rossz piaci helyzet miatt csökkent – még mindig alapanyagként hagyja el az országot. A nyugati régióban azonban jelentősen bővül a feldolgozó kapacitás, ami reményt ad a magasabb bevételt jelentő feldolgozott biotermék növekvő exportjára. Ez azonban elsősorban csak a zöldség- és gyümölcstermelőknek jelent soványka vigaszt, az ipari növényekkel foglalkozó biotermelők egyelőre vigasztalhatatlanok.
A magyar biotermelők már eljutottak odáig, hogy néhány olcsó trükkel nem érdemes kockáztatni egy jól működő biotermék-előállító rendszert, ráadásul nagyon jól felkészült szakembereket kellene félrevezetni az ellenőrzések során. Az a rosszindulatú, vagy éppen ironikus megjegyzés, hogy a „biogazdák éjjel permeteznek”, már rég nem állja meg a helyét, ugyanis túl nagy a kockázat. A szankció és a közzététel szégyenét, a kizárást és az esetleges újrakezdés nehézségeit – ha a jelen kedvezőtlen viszonyai közt valaki ezt fontolgatná – nem éri meg felvállalni.
A mezőgazdasági termelés eredményességét akkor lehet mérni, ha van árbevétel. Nos, a biotermelők legnagyobb bánata, hogy temérdek pénzt és fáradságot invesztáltak az átállás éveiben, és ma már magas költségekkel termelik az értékesnek, jól eladhatónak kikiáltott biotermékeket. Ezzel szemben – talán a konzervipari kertészeti és egyes húsipari termékeket kivéve – erősen akadozik a piac. Az ígéretekkel és a piaci prognózisokkal ellentétben – hasonlóan a konvencionális termékekhez – a biotermékek nagyobbik része eladhatatlannak bizonyult. A termelők jó esetben a konvencionális termékek árszintjén – kivéve azon keveseket, akik feldolgozóüzemi szerződéssel rendelkeztek – tudtak részmennyiségeket értékesíteni. Talán nem is kell mondani, hogy ez az önköltségi ár fedezésére sem volt elegendő. A búza, árpa, zab, napraforgó, köles, stb. fajtájú, nagy tömegben, tisztességgel, szorgalommal megtermelt biotermények iránt szinte alig volt kereslet. Egy-egy belföldi kereskedő német és svájci érdeklődésre hivatkozva nyomott áron szállított ugyan, de ez töredéke volt a felkínált mennyiségeknek. Hol van a beharangozott 20-40%-os felvásárlási árszintnövekmény a biotermény javára, a konvencionálissal szemben? – kérdezik egymástól, a kereskedőktől, a biotermelést szervező egyesülettől a termelők. Sokakban már-már a rossz emlékű humuszgilisztaügy képe sejlik fel, amihez hasonló fiaskót senki nem szeretne. Kétségtelen, hogy a biotermelés alapjai stabilak, ellenőrzési rendszere kidolgozott, és Európa-szerte működik. A biotermékekre minden bizonnyal igény is jelentkezik – a statisztikai számadatok ezt igazolják – az uniós piacon. Talán a magyar termékek iránti bizalom, vagy egyszerűen a hozzáértő kereskedelem hiányzik?
Mit tehet ilyenkor a magyar biotermelő, amikor 3 vagy jóval több év biotermelési gyakorlattal és előírásszerűen átállított területekkel rendelkezik? Képtelenségnek hangzik első hallásra, de sokan visszaálltak a konvencionális termelésre, mert nem bírták a költségeket. Ki kell mondani, hogy csalódtak a biotermelésben. Emellett egzisztenciálisan és idegileg is teljesen kimerültek. Honnan, kitől várhatnak segítséget, ami elsősorban a támogatásban és a biotermék-kereskedelem szakszerű, hatékony megszervezésében nyilvánulhatna meg? Erre csak az FVM szakmai irányításával, felügyeletével és szigorú ellenőrzése mellett működő szakmai szervezet és érdekképviselet lehet alkalmas. Nem lehet kérdés, hogy a biotermelés változatlanul kitörési pontot jelent a mélyponton lévő magyar agrárium megújulásában.
Minden kedves olvasónknak ezúton kívánunk a havastanya.hu szerkesztőségének nevében boldog, meghitt Karácsonyt.
Kedves [USER-NAME]!
December nálunk is a tervezés hónapja volt. Tervezgettük a jövő évet, felmértük és azóta is keressük a jövő év lehetőségeit. Terveink között szerepel az oldal gazdálkodóknak szóló tartalmainak bővítése, a gazdanaptár, a zöldség-, és gyümölcstermesztési oldalak gyarapítása és egy méhészeknek szóló naptár megírása is.
Igyekszünk mind több bio rendezvényre eljutni, azokról beszámolni és lehetőleg sok-sok fényképpel illusztrálni.
A jövő évre van még néhány ütős ötletünk de ezek maradjanak meglepetések.
[READ-ONLINE]
Decemberben megjelent az ÖMKi Bioburgonya termesztési útmutatója amit itt is közzé tettünk, igen hasznos olvasmány. Ettől a hónaptól kezdve a Havas-tanya oldalain megjelenik a BioHolMi is.
Sikerült eljutnunk néhány rendezvényre amikről igyekeztünk beszámolni. A legizgalmasabb az ÖMKi Bioburgonya kísérleti beszámolója volt.
Bízunk benne, hogy az oldal lassan kinövi gyermek betegségeit és valóban a biotermesztés és biotermékek iránt érdeklődők hasznos segítőtársa lesz mind népesebb olvasótáborral. Ehhez kérjük a Te segítséged. Ha tetszik az oldal ajánld másoknak, ha észrevételed vagy javaslatod van kérlek oszd meg velünk.
Engedd meg, hogy a teljes szerkesztőség, az oldalt segítő biogazdák és szakemberek nevében is kívánjunk a mai estére nagyon boldog, meghitt Karácsonyt.
A közelgő új évre pedig egy békésebb, biztonságosabb, kicsit kedvesebb esztendőt.
Köszönjük az első évet!
[USER-UNSUBSCRIBE]
Az agrártevékenység melletti egyéb jövedelemtermelő, gazdálkodói és szolgáltató tevékenységek fejlesztéséhez pályázhatnak támogatásra a mezőgazdasági termelők. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretéből 7,8 milliárd forintot különítettek el e célra.
A támogatás célja, hogy ösztönözze a mezőgazdaságból élők egyéb jövedelemtermelő, gazdálkodói és szolgáltató tevékenységeit, továbbá támogassa a helyben előállított termékek piacra vitelét. A gazdák rendelkezésére álló keret 7, 8 milliárd forint. Azok pályázhatnak, akik éves bruttó árbevételük nem haladja meg a 2 millió eurót (kb. 600 millió forint), illetve 2011-ben a bruttó árbevételük több mint fele mezőgazdasági tevékenységből származott.
A támogatás mértéke a tervezett beruházás 60, hátrányos helyzetű településeken 65 százaléka, de egy pályázó legfeljebb 35 millió forintot kaphat. Támogatást lehet kérni többek között könnyűipari fejlesztésekre, új technológiák bemutatására, mintaprojektek létrehozására, kézműves, szabadidős vagy megújuló energiaforrások használatához kapcsolódó tevékenységekre, szakértői, műszaki és kereskedelmi szolgáltatások bevezetésére. A támogatási kérelmeket 2013. február 15-étől a forrás kimerüléséig, de legkésőbb 2013. július 2-áig lehet elektronikusan benyújtani a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz.
A Vidékfejlesztési Minisztérium szerint a támogatás segítségével javítható a mezőgazdaságból élők keresőképessége, továbbá a program hozzájárulhat olyan agrárágazaton kívüli munkahelyek létrehozásához és megtartásához, amelyek elősegíthetik a vidéki területekről való elvándorlás visszaszorítását és a vidéki életkörülmények javítását. A mezőgazdasági üzemek mellett kialakuló alternatív tevékenységek ellensúlyozzák a mezőgazdasági termelésből származó bevételek ingadozásait, valamint hasznosítják a szezonálisan rendelkezésre álló munkaerőt. A vidéki területeken ma is megtalálható értékes, élő kézműves hagyományok a régió munkalehetőségeinek, valamint egyedi arculatának megőrzésében egyaránt fontos szerepet játszanak.
Napi
Újabb, mintegy 95 milliárd forintos támogatási forrásról született döntés, a pályázati pénzek legnagyobb része állattartó telepek korszerűsítésére fordítható – közölte Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter csütörtökön Budapesten, sajtótájékoztatón.
Elmondta: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) társfinanszírozásával az állattartó telepek korszerűsítése (ÁTK IV.) pályázati jogcímre összesen valamivel több mint 80 milliárd forint támogatást hagytak jóvá a nyertes pályázóknak. Ennek az összegnek a negyedét a sertéstartók kapják fejlesztéseik megvalósítására.
Emellett támogatási pénzhez juthatnak azok is, akik mikrovállalkozásaikat kívánják fejleszteni, e területen a kötelezettségvállalás összege 7,4-7,6 milliárd forint körül mozog. A vidéki turisztikai tevékenységek ösztönzésének támogatására mintegy 5,2 milliárd forint áll rendelkezésre.
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) a hónap elején kezdte meg az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) támogatások kifizetését, eddig összesen mintegy 32,5 milliárd forintot fizettek ki a gazdálkodóknak – közölte a miniszter.
Palkovics Péter, az MVH elnöke arról beszélt, hogy az AKG mellett elindultak a kifizetések a kedvezőtlen adottságú területek, valamint a Natura 2000 gyepterületek támogatására is. Eddig mindkét jogcímre 200-200 millió forintot fizettek ki. Az elnök jelezte: a falumegújítási pályázati jogcímre eddig mintegy 20 milliárd forint forrásigényű kérelem érkezett, míg a vidéki örökség megújítása körébe tartozó projektekre összesen mintegy 11,6 milliárd forintnyi igényt nyújtottak be.
Mind a támogatások odaítélése, mind a kifizetési kérelmek esetében jelentősen csökkent a döntéshozatal ideje. Az MVH 2010 közepétől ez év november végéig összesen mintegy 1328 milliárd forint támogatási forrást fizetett ki. Mindez megalapozza, hogy a programban rendelkezésre álló teljes forrás lekötése 2013-ban biztosítható legyen – közölte Palkovics Péter.
VM Sajtóiroda
Az alábbi cikket Németh Krisztina írta a pécsma hasábjain.
Remek ötletek vannak benne. Nekem a legjobban az tetszett ahol az önkormányzat ingyen ad területet a termelői piac árusainak. Pénzt így a szervezők sem kérnek de komoly feltételeket szabnak. Előírják, hogy kizárólag környékbeli termelő jöhet árulni és csak maga a termelő kínálhatja terményeit, a kereskedőket kizárják. Csodálatos gondolat!
Négy szociális boltból egy maradt életben Pécsett. A vevők szerint rossz volt a minőség, azért nem vásároltak. A házalók és a termelői piacok azonban köszönik szépen, jól vannak.
A szociális boltokat azért hozták létre még 2009-ben Pécsett, hogy közvetlenül a magyar termelőktől vásároljunk. Így az alacsony árrés miatt olcsóbb, de minőségibb termékekhez juthatnak a fogyasztók. Csakhogy Pécsett négyből egy maradt meg.
A Komlói úti az egyetlen, amely még fogad és árul is hazai termékeket. Millhoffer Lászlóné, a bolt vezetője szerint a többi cég azért ment tönkre, mert túl kicsik voltak az üzletek és nem tudták kellő módon tárolni a zöldséget, a gyümölcsöt.
Ez az árusítóhely azonban állandó vevőkörrel és egyre nagyobb termelői háttérrel rendelkezik. Naponta 250-300-an vásárolnak a magyar árukkal felpakolt üzletben. A termelőket tekintve pedig nemcsak Pécs környéki, hanem mohácsi és beremendi cégek is hozzájuk szállítják a termékeiket.
Milhoffer Lászlóné szerint azért választják őket, mert ahogy megjön az áru, ők azonnal kifizetik a termelőket. Míg a nagyáruházak 90 napos határidővel dolgoznak, ezt sokan nem tudják kivárni – tette hozzá.
Kertvárosban pár hónapig működött szociális bolt. Az ott lakók szerint nem volt olcsóbb, mint egy hipermarket és a kínálat is szerényebb volt. Szabó Árpád párszor vásárolt ott. Azt mondja, minőségben sem volt olyan, mint amire számítottak.
A helyi termelőkért nemcsak a szociális boltok, hanem a termelői piacok is próbálnak tenni.
Fodor Ibolya, aki maga is a támogatja a helyi termelőket és kézműveseket, azt mondja: a Tüke piac bevált Pécsett. A minden hónap harmadik vasárnapján megrendezett piacra egyre többen érkeznek, sőt most is kint vannak az utcán az adventi vásárban – teszi hozzá Fodor.
Szerinte a Kossuth téren megrendezett Tüke piacot kertvárosi minta alapján hozták létre. Mivel ingyen kapják a Kossuth teret, ezért a termelőktől sem kérnek pénzt a helyekért. Cserébe azonban elvárják a minőségi és kifejezetten pécsi árukat.
A Tüke Piac szabályai között van, hogy kizárólag Pécsről és vonzáskörzetéből érkezhetnek az árusok, s csak saját készítésű termékeket árusíthatnak. Kereskedők, kofák nem jelenhetnek meg.
Termelői piacot tartanak ezentúl minden pénteken Kertvárosban is a nevelési központ mellett, a Csontváry sétányon. A város negyven kilométeres körzetében termelt finomságokat lehet megvásárolni egyenes a gazdáktól. A bioélelmiszerek az áruházak polcain általában drágábbak, ám ezen a piacon nem kerül többe egy üveg termelői méz, mint a távol-keleti. Az ötlet a Mosolymanó egyesületé.
- Kozármislenyből vagyok. Ott termettek ezek a finomságok. Sem a répát, sem a naspolyát nem kezelték vegyszerekkel – mondja Varga László, egy igazi biokertész.
- Tizenegyedik éve már biogazdálkodást folytatok, rájöttem arra, hogy érdemes ezzel foglalkozni, mert sok mindennel meg akarják az embert etetni, olyannal, ami nem egészséges. Arra törekszem, hogy egészséges körülmények között termeljem a zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt és egyéb növényeket – így a termelő.
- Örülünk annak, hogy egy civil kezdeményezésből kinőtte már egy egész hálózat magát és hogy most a városban az ötödik ilyen piacot tudjuk megnyitni – mondta Csizi Péter alpolgármester.
Vörösné Deák Andrea, a Mosolymanó Egyesület elnöke azt mondja, Kertvárosban egyre több embernek van igénye a bio termékekre. A Moslymanó Egyesület termelői és biopiacát ezentúl minden pénteken délután megtartják a Csontváry sétányon.
A jogszabály pontosítja a termőföldszerzési és haszonbérleti előírásokat; megtiltja, hogy a termőföldtörvény módosításának hatálybalépése után a termőföldön haszonélvezeti jogot lehessen alapítani.
Csökkenti az adminisztratív terheket az egyes agrár tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés által hétfőn 295 igen szavazattal, 38 ellenében, 10 tartózkodással elfogadott törvényjavaslat.
A jogszabály egyebek mellett pontosítja a termőföldszerzési és haszonbérleti előírásokat, amelyek így hatékonyabbá tehetik a jogellenes termőföldszerzés elleni fellépést; megtiltja, hogy a termőföldtörvény módosításának hatálybalépése után a termőföldön haszonélvezeti jogot lehessen alapítani.
Az elfogadott rendelkezések szerint, ha a törvény hatálybalépésekor határozatlan idejű haszonélvezeti jog áll fenn egy földterületen, illetve a határozott idejű haszonélvezetből több mint húsz év van hátra, akkor – mindkét esetben – a törvény hatálybalépésétől számított huszadik év végén megszűnik a haszonélvezet.
Korábban már született szabály arra, hogy a termőfölddel kapcsolatos minden adatot – használati jogot, haszonélvezetet is – be kell jelenteni a földhivatalnak. Az adatok összevetésével szűrhetők ki a zsebszerződések. A mostani módosítás szerint a kormány rendeletben jelöli ki a termőföldszerzést ellenőrző hatóságot. Ennek feladata lesz az adatok elemzése és a föld használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések feltárása.
A vízgazdálkodási törvényt módosító rész körvonalazza az öntözővíz jövőbeni árképzését is. A mezőgazdasági vízszolgáltatási díj a jövőben két részből – az alapdíjból és a felhasznált mennyiség utáni díjból – áll.
hirado.hu
Komoly visszaélésekre derített fényt a KFC és a McDonald’s csirkehús-beszállítóinál a kínai központi televízió (CCTV) – a vállalatok együttműködést ígérnek. A CCTV hosszú riportban részletezte a KFC Santung tartománybeli beszállítóinál tapasztalt visszaéléseket. A jelentés szerint az ottani csirketenyésztők például hormonkeverékkel dúsított tápot etettek az állatokkal, hogy minél nagyobbak legyenek. A gyorsabb növekedés érdekében éjjel-nappal etették az állatokat, és csaknem kéttucat különböző antibiotikumot adtak nekik, hogy ne legyenek betegek.
A tévének nyilatkozó gazdálkodók azt is hozzátették: az antibiotikumokat időről időre cserélni kényszerültek, a csirkék ugyanis rezisztenssé váltak velük szemben. A levágott állatok húsát a KFC és a McDonald’s beszállítóinak, a csingtaoi Liuhe csoportnak, a Yintai és Wintop vállalatoknak adták el, amelyek ellenőrzés nélkül vették át az árut – állítja a központi televízió.
Mikroblogján a KFC a riport után úgy fogalmazott: a cég aktívan együtt fog működni a hatóságokkal a vádakat tisztázó vizsgálatok során, és ha beszállítói valóban vétettek az előírások ellen, komoly következmények lesznek. A McDonald’s szintén mikroblogjában válaszolt, mondván: éttermeiben felhasználás előtt a csirkehús – más nyersanyaghoz hasonlóan – független fél által elvégzett laboratóriumi teszteken megy át. “A termékeink megfelelnek a szigorú élelmiszerbiztonsági és hatósági előírásoknak, így arra kérünk mindenkit, ne aggódjon a minőségük miatt” – fogalmaz a cég. A beszállítók mintáit most a mezőgazdasági minisztérium és a sanghaji minőségellenőrzési hivatal vizsgálja.
A két gyorsétterem rendkívül népszerű Kínában: a KFC-nek már több mint háromezer, a McDonald’snak pedig már több mint 1600 étteremből álló hálózata van, és a korábban bejelentett tervek szerint mindkét vállalat további agresszív terjeszkedést tervez a kelet-ázsiai országban.
Kínában elég gyakoriak az élelmiszerbotrányok. Tavaly gombamérget találtak kínai tejekben, az ügy az ország legnagyobb tejipari cégénél robbant ki. Éppen annál, amely részese volt a három évvel ezelőtti melaminbotránynak is: akkor több tucat embert tartóztattak le a a műanyaggyártáshoz használt anyaggal szennyezett tejpor miatt; az ételtől tömegesen betegedtek meg a csecsemők és kisgyerekek, több mint kétszázan kerültek kórházba. 2010-ben pedig az derült ki, hogy a forgalomban lévő olaj tizedét rákkeltő hulladékolajból állítják elő.
Index
Hogyan lehetne a tanyasi létformát megmenteni, perspektívát mutatni a fiataloknak, akik vállalnák a kihívásokkal járó, de független létformát. Egyebek mellett erről is szó esett a napokban egy kecskeméti konferencián. A Kiskunsági Nemzeti Park központjában a megyei agrárkamara szervezte a rendezvényt. Domján Gergely megyei átmeneti elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanyán élők nem csak munkahelyet teremtenek maguknak, de a minőségi tradicionális élelmiszertermelés egyik hazai utánpótlását is jelentik.
Dr. Viski József, a Vidékfejlesztési Minisztérium Stratégiai Főosztály vezetője arra hívta fel a konferencia résztvevőinek figyelmet, hogy a kormány tavaly 1, az idén 1,5, de jövőre már 2 milliárd forintnyi pályázati pénzt ír ki a tanyasi térségek fejlesztésére. Tavaly 206, az idén 240, míg jövőre 700 olyan település jelentkezhet a pályázatra, amely lakosságának legalább a 2 százaléka tanyákon él. A pályázatok során lehetőség nyílik a külterületi földutak rendbetételére, a tanyagondnoki szolgálatok bővítésére, de villany nélküli épületek bekötésére is lehet támogatást kérni.
BAON
„Téli” gyümölcsfogyasztásunkban és vitaminpótlásunkban jelentős helyet foglalnak el a citrusfélék, mint a narancs, a mandarin, a klementin és a citrom. Utóbbi időben elterjedőben van a pomelo is. A karácsony és a süteményeink szinte elképzelhetetlenek nélkülük.
Kevesen tudják azonban, hogy a távoli termőhelyekről hozzánk kerülő gyümölcsök (dél-Európa, a Közel-Kelet, vagy pl. Kína) a 2-3 napos szállítás során megromlanának, ha a leszedés után nem végeznének rajtuk felületkezelést, és nem látnák el felületüket a kiszáradást gátló védőréteggel.
A külső felületkezelés engedélyezett gombaölő hatású növényvédő-szerek (például a gombaölő hatású ortofenilfenol, imazilil, tiabendazol, stb.) felhasználásával és viaszbevonással történik, de előfordul, hogy növényvédő-szer nélkül, csak viaszréteggel vonják be a gyümölcsöt. A viaszréteg lehet mesterséges vagy természetes viasz, az utóbbi általában méhviasz alapú. Azt mindenképpen tudni kell, hogy a Magyarországon forgalmazott friss citrusfélék héja biztosan viaszolt.
Azt, hogy a gyümölcs csak viasz védőréteggel bevont, vagy mellette növényvédő-szerrel is kezelték-e, a termék címkéjén, vagy az üzletben a hozzá kapcsolódó feliraton, molinón – még a lédig gyümölcsök esetében is! – fel kell tüntetni!Ugyanígy azt is közölni kell a vásárlóval, ha a héj fogyasztásra alkalmatlan, mivel a növényvédő-szer a héj illóolajához kötődik és a viaszbevonás miatt később már nem lesz lemosható. Ha a felületkezelésre vonatkozó jelölés nem egyértelmű, javasolt körültekintően eljárni, és a héjat fogyasztásra alkalmatlannak tekinteni.
Gombaölő-szerrel biztosan nem kezelt a biocitrom/narancs stb., aminek a feliratozására jó példa az alábbi:
|
|
|
Felületkezelt, helyesen feliratozott gyümölcs címkéje:
Az üzletekben található aszalt, vagy kandírozott citrushéj készítmények csak felületkezelés nélküli gyümölcsből készülhetnek, ezért süteményeknél javasolt a friss reszelt héj helyett ezek használata. A termék címkéjének ellenőrzésével győződhetünk meg a gombaölőszer mentességről.
NÉBIH
Történelmi döntést hozott 2012. december 17-én a magyar Országgyűlés azzal, hogy Magyarország Alaptörvényét kiegészítette a termőföld, az erdők és a vízkészlet, valamint a biológiai sokféleség legmagasabb szintű védelmével, fenntartásának és megőrzésének kötelességével.
A mezőgazdaságból élők számára stabilitást, kiszámíthatóságot hoz, s a biztos tervezés lehetőségét. Hosszú távon szabályozza a földszerzést: a jövőben magyar földet magyar földműves vásárolhat majd. Ezzel új korszak kezdődik a mezőgazdaságban. Az alkotmány nemzeti kincsként óvja a külhoniak és belföldiek spekulációjától közös örökségünket, megélhetésünk alapját, a magyar földet.
VM Sajtóiroda
December van, elérkezett a disznóvágások időszaka. A malac visítását leszámítva szép gyermekkori emlékeket idéz az esemény. Nemcsak a családot/barátokat hozta össze egy ilyen esemény de a kisgyermeknek alkalom arra, hogy megismerje a szervezet felépítését, megértse hogyan kerül a hús az asztalra, belekóstoljon a kemény munkába és végül mindegy jutalomképp olyan étkeket fogyasszon melyet soha sehol máshol nem próbálhatna ki. A friss disznótoros, a hidegben csipegetett tűzforró hús semmivel nem pótolható élmény. Meggyőződésem, hogy a házi disznótartásnak és vágásnak van jövője. Nem egyszerű a vásárlókat megtalálni de ha sikerül és rendszeresen jó minőségű termékekkel látjuk el őket amiket még az igényeikhez is igazítunk, akkor nemcsak hosszú időre szerzünk vevőket de biztosak lehetünk benne, hogy ajánlani is fognak. Sajnos a több lábon állás, a szaktudás és a vállalkozó kedv nélkülözhetetlen. Több lábon állás alatt azt értem, hogy ha házi vágásból szeretnénk értékesíteni ne csak disznót tartsunk. Nehéz ezt a gondolatot megérteni azoknak akik évtizedekig felvásárlóknak adták el az élő állatot és még nehezebb számukra elkezdeni az átállást az új szemléletmódra. Ha képesek lennének mindezt bio minőségben előállítani és feldolgozott biodisznóhúsként értékesíteni az még jobb lenne. Alább következik a teol cikke ami a nagyüzemi disznótartás és feldolgozás szomorú helyzetéről számol be.
A disznóvágás időszakában, december közepén szökik a legmagasabbra az élősertés ára. Tolna megyében most kilogrammonként 500 forint körül mozog. Annak, aki tavasszal megveszi a malacot, felhizlalja és decemberben vágja le, 8 hónapon át takarmányról, tápról, orvosságról kell gondoskodnia, ráadásul reggel és este is etetni az állatot, ünnepnapon is. Nem véletlen, hogy egyre kevesebben vállalják ezt a robotot.
A másik megoldás, amikor nyár közepén 60-80 kilós sertést vásárolnak és azt hizlalják fel decemberre kétszáz kilósra. A leggyakoribb, hogy megveszik az élő állatot, és levágják. Egyre több olyan „brigád” van, akik a vágást, az állat tisztítását, perzselését, majd feldarabolását vállalják, így a tulajdonosra csak a hurka, kolbász, disznósajt készítése, sonkák formázása, a húsok rendezése marad. A bátaszéki Horváth Tihamér úgy számol, akárhogyan is dönt az ember, a disznóvágás (fűszerekkel együtt) belekerül 70-80 ezer forintba. Nyilván így is megéri, a házisonka, a kolbász, a szalonna ízét a bolti nem pótolja. Nem beszélve a disznóvágás hangulatáról.
Nagyüzemi keretek között azonban a jó hangulat kevés. – A végsőket rúgja az ágazat, mondta dr. Reibling József állatorvos, a Dunahyb Kft. egyik tulajdonosa. A legnagyobb gond, hogy sorra dőlnek be a feldolgozók, a vágóhidak. Pápa, Gyula, Kapuvár után most a kaposvári üzemmel vannak gondok. Nem fizet. Az alaphelyzet eleve az, hogy bár a disznókat hetente szállítják el a vállalkozóktól, legideálisabb esetben is négy héttel később utal a felvásárló.
– Három megye, Somogy, Tolna, Baranya nagyobb sertéstartói hozták létre évekkel ezelőtt a Ka-Tész-t, mely egy termeltetési és értékesítési szövetkezet. Félő, hogy tönkremegy, mert a Kométa egymilliárd forinttal tartozik a szervezetnek – mondta dr. Reibling József.
– A Dunahyb Kft. ebből 15 millió forinttal érintett. Most azt ígérték, ha újból szállítunk nekik, akkor a tartozásukból törlesztenek. Jelenleg egyedül a kiskunfélegyházi Pini fizetőképes, ezért mindenki nekik szeretné eladni a sertését. Rögtön lenyomták az árakat. Jelenleg egy kiló élő sertésért 370 forintot kínál a felvásárló. Ez a nagyüzemi ár. Pár hónappal ezelőtt 420 forintot is adtak – tette hozzá.
A sertéstartók szerint megoldást jelenthetne a jelenlegi helyzetben, ha külföldre értékesítenék a magyar sertést. A nyugat-európai országokban azonban nagyon vigyáznak arra, hogy ez ne történhessen meg, Ausztriában például a vágóhidak zöme az osztrák termelők tulajdonában van.
A vidék talpra állításának egyik fontos összetevője a ház körüli gazdálkodás ösztönzése, a mezőgazdasági munka presztízsének visszaszerzése – nyilatkozta az MTI-nek az agrárgazdaságért felelős államtitkár. Czerván György közlése szerint a haszonállattartást könnyítő rendelkezések is ezt a célt szolgálták. Az ez év októberében életbe lépett jogszabály hatásaként növekszik az állattartási kedv – derül ki az MTI tudósítói által készített körképből.
A mezőgazdasági haszonállatok tartását korlátozó önkormányzati rendelkezések hatályon kívüli helyezését – több más tényező mellett – az indokolta, hogy a gyakran túl szigorú helyi rendeletek miatt üresen árválkodnak a falusi porták disznóóljai, a huszonöt éve országosan még tízmilliós sertésszám ma már a hárommilliót sem éri el, így behozatalra szorulunk – mondta Czerván György. A hagyományos falusi életmódtól eltávolodó emberek is bevásárlóközpontokba járnak húsért, a kertekben megtermeszthető zöldségért, noha a jószágtartás vagy a zöldségtermesztés jövedelemkiegészítő forrásul is szolgálhat – tette hozzá.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a nemzeti vidékstratégia a ház körüli állattartás ösztönzésével, a mezőgazdasági munka megbecsülésével a vidék népességmegtartó erejének növeléséhez kíván hozzájárulni. Ezt szolgálja a gazdapiacok újraélesztése is, ahol a környéken megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket kínálhatják az őstermelők a helyieknek.
Szó van arról, hogy az önkormányzatok közmunkaként ismerjék el azoknak a ház körül állatot tartóknak a munkáját, akik településük iskoláit, az ottani közintézmények konyháit látják el jó minőségű tejtermékkel, hússal – mondta Czerván György. Egyúttal hangsúlyozta, hogy a településen belüli állattartás továbbra sem veszélyeztetheti a szomszédok jólétét, illetve meg kell felelni az állat- és közegészségügyi, valamint a környezetvédelmi előírásoknak. A politikus szerint a feltételek megteremtése nyomán növekszik majd az állattartási kedv, így van esély arra, hogy a sertések száma megkétszereződjön, elérje a hatmilliót, és a lakosság import helyett a jóféle hazait válassza.
A mezővárosok közé sorolható Pest megyei Nagykáta polgármestere a közelmúltban tartott lakossági fórum tapasztalatai alapján arról számolt be, hogy az emberek élénken érdeklődnek a helyben való sertéstartás iránt, illetve a fórumon nem hangzott el kifogás a korlátozás feloldása kapcsán.
Kocsi János közlése szerint többen eddig is hizlaltak malacot a városhoz közeli tanyájukon, az éjszakára magukra maradt jószágok azonban nem voltak biztonságban a tolvajok ellen, illetve az állatok etetése is napi utazgatást jelentett. Mindez mostantól megoldódhat – mondta a polgármester, megemlítve, hogy főként a kertvárosi Kispaksomban már sokan hozzáláttak az eddig lomtárként használt disznóólak kiürítéséhez, hogy tavasszal fogadhassák az állatokat, elsősorban a nagyfehér fajtát, amely 2,6 kilogrammnyi jó takarmányból ad egy kilogramm élőhúst. Egy állattartásra berendezkedő vállalkozó akár egyetlen koca malacait eladva évente hozzávetőleg 700 ezer forint jövedelemhez juthat – jegyezte meg a polgármester.
A Heves megyei Poroszlón keltetőt üzemeltető, évente 800 ezer kiscsirkét értékesítő Tóth Krisztián őstermelő szerint az állattartás jogi feltételeinek lazítása a baromfitartásra is jó hatással lehet. A vállalkozó hét autója járja az országot, előnevelt néhány hetes csirkéket kínálva falusi, kertvárosi házaknál. A szezon ugyan tavasszal kezdődik, de már érzékelhetően élénkül az érdeklődés. Főként nyírségi, borsodi településeken vesznek húsz-harminc szárnyast, hogy felnevelésükkel fedezzék a család szükségletét.
Tóth Krisztián szerint szinte sikké vált a “parasztcsirke” tartása, főként a fiatalabb családok körében, ahol az egészséges táplálkozásra nagyobb figyelmet fordítanak, és értékelik, hogy más íze van a saját etetésű tyúkból készült levesnek. A poroszlói vállalkozó tapasztalata szerint a megye településein az állattartás miatt nincsenek viták a szomszédok között, inkább “a jó példa ragadós” alapon egymás után igyekeznek berendezkedni az önellátásra.
A Fejér megyei Ercsiben élő Miklós Dezső, az Alpesi és Szánentáli Kecsketenyésztők Magyarországi Egyesületének elnöke elmondta, hogy az állattartás szabályainak változására pozitívan reagált a vidéki Magyarország. “Korábban is főként azokon a településeken voltak gondok, ahol a nagyvárosokból a környező falvakba kiköltözött, a természettől már elszakadt emberek nyugalmát zavarta a libák gágogása, a kecskék mekegése. A rendelet viszont jó hatással lehet a vidék-város ellentét oldására is” – fogalmazott az egyesület vezetője. A kecsketartás elsősorban a fiatalok körében dívik – jegyezte meg Miklós Dezső, aki szerint tavasszal újabb családok rendezkedhetnek be a “szegény ember teheneként” emlegetett, egészséges tejet adó, különösen finom húsú állat tartására.
A Tolna megyei Gyulaj polgármestere, Dobos Károlyné közlése szerint az ezer lakosú zsákfaluban mindössze három gazdálkodó tart tejelő tehenet, és a drága takarmány miatt sertést is kevés háznál hizlalnak. Pozitív változást szerinte a “Nyúl-unk a munkáért” elnevezésű munkaprogram hozhat, amelynek keretében tizennyolc, főként sokgyermekes család vágott bele a nyúltartásba. Így friss hús kerülhet az asztalukra, illetve a szaporulat eladásából némi pénzre is szert tehetnek – tette hozzá a független polgármester.
MTI
